Budapest - Bamako 2008

Kedves Szurkolók, ez itt egy közös levél mindannyiunktól, mindannyiótoknak. Még nem tudjuk, sikerül-e postára adni, ha nem, hát sebaj...

Először a puszta tények: Első nap 5 térképészeti, logikai feladat után Velence (776km) mellett aludtunk egy motelben, második nap Meyreuil-ig jutottunk (851km) a már szokásos geocache ládák felfedézese és néhány kilátó megmászása után. Durva nap következett, több, mint 17 órát vezettünk (1339km) és kerestük a GPS koordinátákkal többé-kevésbé jól meghatározott pontokat. Fél négykor hajnalban találtuk meg az utolsót, majd egy tapottat sem bírtunk tovább menni és a domb aljában lefeküdtünk aludni (Otto-Csabi a kocsiban, Laci és Peti a matracon hálózsákban) A hely gyönyörű volt - Almeira - bár sötét volt még, amikor felkeltünk két óra múlva, mert eddigre megszállott feladatteljesítőkké váltunk, és rohanni kellett tova. Meg hát a komp is indult 9-kor, amit el kellett érni. Nem kicsit hullámzott, de rókakoma nem kapott jegyet a kompra szerencsére. Marokkóban egy kis baksis (kenőpénz) segített, hogy negyed annyi idő alatt elintézzünk mindent papírmunkát, így a többi autó előtt el tudtunk indulni. Laci ismeri a vidéket, s olyat ígért, amiért érdemes volt letérni az eredeti útvonalról. Midelt felé autóztunk, egy tüneményes, tiszta szállodában megszálltunk, aludtunk 8 órát, melegvízzel zuhanyoztunk, amire nem volt már nagyon rég lehietőségünk, hatalmasat reggeliztünk, majd elindultunk Merzuga felé, ami a legközelebbi homokdűne rendszer. De persze mire ideértünk, olyan látványban volt részünk többször, hogy a Laci igazgatta vissza az állkapcsunkat, mikor leesett. A kiskavicsos nagybokros vöröseshomokos puszta, a sziklás kisbokros alföldnyi terület, az agyagos, 360 fokban körben hegyekkel fodrozott fennsík (1400-1500 méter magasan) lélegzetelállító. És jött a dűne. Hát, a természet csodája. 100 meg 100 kisebb nagyobb homokdomb, a nagyobbak tetején gerinc, egyik oldalon porhanyós homok, másikon keményebb. Donald és Laci bevezettek minket a sivatagi autózás rejtelmeibe. Csuda! Kavarogtunk tekeregtünk, volt pár meleg pillanat, de ásni nem kellett, csak hárman nekifeszülni és segíteni a lovaknak hátulról kimozdítani a tengelyig süllyedt Donaldot. És akkor elővettük a snowboardot... :) Hát, azon kívül, hogy a homok nem csúszik és meleg van, nem hideg, minden olyan, mint a hegyen... Majdnem... :) Mostmár Tinerhirben vagyunk (455 km) a közös campingben. A sátrak már állnak, sóletkonzervet vacsiztunk, hogy gondoskodjunk a biofűtésről.

Senkinek semmi baja, életünk egyik legjobb döntésének tartjuk, hogy erre a kalandra eljöttünk. A helyiekkel sincs semmmi gond, mindenki integet, ha megállunk beszélgetünk velük, mosolyognak. És az ajándékokat még csak most kezdjük majd el szétszórni.

üdv mindenkinek
csabiottolacipetidonald

Hű de jó kedvű volt a tegnapi levelünk... aztán a délelőtt is remek volt még, átkeltünk egy hegységen, amin hetente talán ha jár arra valaki, kiépített út persze nincs, csak ösvény. Kisebb-nagyobb sziklák övezte hegyi szerpentín (1200-2300 méter magas), iszonyúan élveztük - főleg Peti, aki vezetett. Aztán ebéd meg internet Zagorában, és nekilódultunk egy durva összekötő szakasznak, ami műfaját tekintve kősivatag. A délután mérlege 3 defekt, a jobb hátsó lengéscsillapító: nyekk, hátsó fékcső kilyukadás, és megérkezett az átok is: a hengerfej... Szóval akadályokba ütközünk, de le fogunk jutni Bamakóba, ha törik, ha szakad. Az eddigi verseny alapján 10. helyen állunk... Defektek épp javítás alatt, fékcső is, lengéscsillapító nélkül jobban ráz csupán (hátsó ülésen vesekövesek előnyben), a hűtővizet viszont folyamatosan töltenünk kell újra. 20-30 kilométerenként. Nem egy leányálom, de hát tudtuk mire vállalkozunk...

Valami rejtélyes oknál fogva, Petinek sikerült szert tennie némi térerőre, úgyhogy volt alkalmunk beszélni. Ma délelőtt a fiúk elhagyták Marokkót és állításuk szerint túl vannak a nehéz szakaszok nagy részén. Folytatták "jó szokásukat" és tegnap is begyűjtöttek 3 defektet, amiből az egyik csak ma reggeli derült ki. Miután elhárultak az akadályok, természetesen nekivágtak. A mai úticél Dakhla, ami kb 650km autózást jelent, továbbra is homokban, annyi újdonság azért lesz, hogy leérnek az óceán partjára.
Bármerre járnak, mindenhol kedvesek és barátságosak az emberek. Mauritániában is nyugalom van, úgyhogy aggodalomra semmi ok!
Az elkövetkező napokban nem valószínű, hogy hallunk róluk, de ahogy tudnak, jelentkeznek!

Tegnap késő este sikerült Petinek műholdas telefonhoz jutni és ennek segítségével, tudtunk beszélni. A beszélgetés kifejezés, azért kicsit túlzás, tekintve, hogy alig-alig hallottuk egymást. A lényegi információ mindenesetre eljutott hozzám: Mauritániában egy fél Magyarország méretű nemzeti parkban "vadkempinges" formában töltötték az estét sokad magukkal. Mindannyian jól vannak, nagyon jól érzik magukat és üdvözlik az itthoniakat! A mai napon tovább folytatják útjukat a főváros felé.
A tegnapi internetes hírek szerint nyolcadik helyen vannak a fiúk.
Sajnos csak ennyi infóval szolgálhatok, de a lényeget - hogy jól vannak - tudjuk :-)

2008 január 23.

Sokatok, kik óvaintettetek bennünket mindenféle nem várt eseménytől, ezennel jelezzük, igen, minden megtörténik velünk, ami megkeseríti az életünket. És sokatok, kik iszonyatosan szerettetek volna velünk jönni a csomagtartóban, vagy csak szimplán féltékenyek vagytok ránk, nektek is jelezzük, hogy hihetetlenül jól érezzük magunkat, elképesztően gyönyörű tájakon vezetünk és táborozunk. E pillanatban Nouakchott-ban vagyunk, ami Mauritánia fővárosa. Egy hatalmas kempingben, illetve annak a nagyon kevés szobája közül az egyikben zuhanyzunk (4 nap után először) és mosatlan gyümölcsöt eszünk. Az eddigi defektmérleg 10-re nőtt. Laci vezetése alatt 4, Csabié alatt is 4, Petié alatt 2. Otto nagyon le van maradva, mostantól csak ő vezet... :) Kerékcserében világbajnokok lettünk. Amúgy épp egy fél órája vettünk 3 külső gumit, úgy érezzük szükség lehet még rá. Bamakoig nincs megállás. A versenyben tegnapig jól álltunk, de aztán jött egy olyan szakasz, ahol szegény Donald bemondta volna az unalmast, ha folytatjuk, így inkább visszafordultunk, hogy ne süllyedjünk el ablakig a homokban. Néhány feladatot így nem tudtunk teljesíteni, de sebaj, Bamako a cél. A vizet néha utántöltjük, a fék működik, szóval, úgy tűnik, ha trófeára nem is számíthatunk, de végigcsináljuk.

Volt egy jó kis homokviharunk is tegnap, de Donáld szigetelése tökéletesnek mondható, rendíthetetlenül hatoltunk át a 3 dimenziós homokon.

Egészségileg jól vagyunk, kisebb náthák és szúnyogcsípések vannak csupán, de említésre sem méltó.

Az egyik legnehezebb próbatétel mind közül, ha nem is beszéltünk róla sosem, hogyan bírja ki egymást négy pasas ennyi időn át 24 órában. És kijelenthetjük, teljesen jól. Tulajdonképpen még egyálltalán nem vitatkoztunk. Voltak persze különböző gondolataink, de mindig meg tudtunk egyezni mindenben eddig.

Az eddigi utat összegezve elmondhatjuk, hogy Marokkó félig Európa és csak félig Afrika. A királyság rendőrei olyan rendet tartanak, hogy látszik, ez az ország működik. Mauritánia már Afrika. Szegénység a köbön, és a töménytelen homok és az ahhoz tartozó időjárást követő mentalitás, nehezen emészthető az európai ember számára, de felkészültünk rá lelkileg, így nem ütött nagyot a kéregető ember-tömeg, és a látszólag sem egészséges emberek tekintete, melyben egyben tükröződik a segélykérés és a büszkeség, hogy hagyjuk békén az ő kontinensüket. Miközben örülnek persze az adományoknak, amiket hozunk.

Na ennyit mára, a következő napokban nem leszünk internet közelben, de nyugi, kiemelt figyelmet kapunk a helyi rendőrségtől. Minden (minden!) útkereszteződésben ott állnak, az éjszakai táborhelyeinket őrzik, de igazából nincs is rá szükség. Sokat találkozunk a helyiekkel hiszen állandóan gumishoz járunk, illetve bagettet, vizet minden nap veszünk. Furák, de amúgy semmi baj nincs velük. Próbálunk beszélgetni velük, de a francia nem erősségünk, nekik meg az angol nem, így marad a nemzetközi "kézzel-lábbal-szemdüllesztéssel" módszer. Szeretik, hogy itt vagyunk, mert hírt ad az országról a világsajtó (hiszik ők), és látják a lehetőséget a túrizmusban.

Fél óra múlva meglátogat minket a miniszterelnök, hogy köszöntsön. Megyünk, megkeressük a nyakkendőinket...

üdv mindenkinek,
csabiottolacipetidonald

ui.: a mosatlan gyümölcs - narancs :)

Tegnap 14 óra után néhány perccel - majd' 9000 km-rel és 16 felejthetetlen nappal a hátuk mögött - végül megérketek a fiúk Bamakoba. Bár Donald kihívásokkal küzdött az utolsó napon, azért elvitte őket a célig.
Saját bevallásuk szerint embertpróbáló feladatokon mentek keresztül, de mindent megoldottak és fantasztikus élményekkel gazdagodtak!
Nem olyan rég, elfoglalták a szállásukat és ennentől nincs más hátra csak a pihenés, amit természetesen egy alapos fűrdés előz még meg, hiszen a csontjukig hatolt a finom vörös homok, amitől bár könnyes szemmel, de megválnak.
Egy biztos, az esti eredményhirdetésen, nagy esélyekkel pályáznak a Defektdíjra - 14 defettel a zsebükben :-)
Jól vannak, épek és egészségesek és mindenkinek üdvözletüket küldik!

2008 Január 29.

Sok kaland után megérkeztünk BAMAKOba. Pár napja még nem voltunk biztosak a sikeres befejezésben. Nouakchott-Tidjikja szakasz még egyszerű volt, mert a 750km-er ellenére nagyrészt betonon telt, de a másnapi szakasz már igazi kihívás volt. A Tidjikja-Kiffa szakasz a Bamakok történetének legnehezebb etapjának bizonyult. Sivatag ezer arca mutatta meg magát. A szó szerint kőkemény köves sivatagon át a szavannás részekig, majd következett a 40 km-es dűnés rész. Ezt a szakaszt az erősen hengerfejes autónkkal nem tudtuk bevállalni. Innen már vissza kellett fordulnunk és egy hatalmas 400km-es kerülővel mentünk az esti táborba. Szokásunkhoz híven most is kikéstük a du. befutó időpontot. Másnap Kiffa-Nara szakasz szavannás része arról maradt emlékezetes, hogy mire ide értünk már sötét lett miáltal a tájékozódás nehezebb lett és nem mindig találtuk az ideális csapást. Ennek 3 elakadás lett a következménye, amikor már előkerültek a homokvasak is. Nara-Segou szakasz navigálás szempontjából volt nehéz, de sikerrel oldottuk. Az utolsó nap Segou-Bamako sétagaloppnak tűnt. Reggel vettük észre, hogy ömlik az üzemanyag a tankból. Mivel az üzemanyag jelző 2 napja nem mutatott semmit, így fogalmunk nem volt, hogy állunk anyaggal. Kölcsön kannával futottunk neki a napnak. Nap közbe csúcsot döntöttünk 14.ik defektünkkel és Bamakótól 130km-re elfogyott az üzemanyag a tankból. Gyors szerviz alatt ideiglenes kannát raktunk a motortérbe amibe 50km-ként kellett gázolajat tölteni. A 14h-ás szintidőt pont megfutottuk, igy pontlevonás nélkül teljesítettük a Budapest-Bamakót.

Az elért 12.ik helyünk jobb mint amire számíthadtunk a rengeteg technikai problémánk miatt. Volt 14deffektünk ami Budapest-Bamakói csúcs. Az autó a Marokkói Merzouga oázis óta hengerfejes. Zagora-Foum Zguid szakaszon egy kő elszakította a hátsó fékcsövünket. Utólsó három napon már csöpögött a gázolajunk az utolsón már ömlött. Most próbálom a vasat eladni, remélem nem ütnek agyon ha rájönnek a bajaira.

Összegezve nagyon király volt a verseny. Csaptunk tiszteséggel helyt állt és jól megvoltunk egymással. Jövőre újra nekifutunk, de előtte még próbára tesszük magunkat Marokkóba 2008 márciusában.

Gyorshír : A 01-es számú Toyota 4Runner Bamakótól 100 km-re a hazafelé vezető úton egy kecske kerülése közben felborult. Kisebb sérülésekkel megúszták. Az autó TK.

A Budapest-Bamako 2008 verseny végeredménye és különdíjai

Beküldve: 2008/01/28 10:57:54

Verseny kategória helyezettjei:

1. Raid Adventure Team (21) 503 pont
2. TBA Racing (29) 493 pont
3. Americana Team (03) 484 pont
4. Pappas Team (36) 479 pont
5. DLC Racing (01) 471 pont
6. Sysman Team (02) 465 pont
7. Maxliner (28) 455 pont
8. Quart Team (05) 435 pont
9. SAT (12) 398 pont
10. Brilum Team (23) 388 pont
11. Olsen Banda (09) 381 pont
12. Homokdüne.hu (19) 375 pont
13. SporTime (14) 355 pont
14. Daciaval Bamakoba (30) 335 pont
15. Fütyülős Bamako (22) 255 pont
16. Tyto Alba (16) 146 pont
17. Ara Service Team (11) 125 pont
18. Renegát Team (33) 117 pont
19. BKV (08) 85 pont
20. Cattani Team (15) 80 pont
21. Paperdogs (06) 63 pont
22. Africa Trophy in Memorian Ricsi (24) 60 pont
23. Kolomposok (17) 30 pont
24. Kerek Team (169-170) 25 pont
25. Sahara Express (34) 10 pont

Különdíjak:

Teréz anya jótékonysági díj: Afrika Magyar Egyesület
Bozót hőse díj: 65-ös csapat
Az év médiaribanca: Mogyorossy Tibor (Alfa - BKV busz)
Gyurcsány Ferenc "Ezt elkúrtuk" díj: 173 és 174-es csapat Elek Márton és Petrovics Péter
A sivatag bátor harcosa díj: 177-es csapat Voyager-Velorex
Népek barátsága díj: 49-es csapat (magyar, baszk, német vegyes csapat)
Low budget csapat díj: 103-as Team Malibus
Az év túrázó versenyzője díj: 33-as Renegát Team
Az év bozót járata: BKV busz
A lány aki a legtöbbet örömet okozta nekünk díj: Lőrincz "Bútor" Attila