Marokkó 2008 / motorral , quaddal

Kalandtúra Dakaros és Bamakós útvonalakon !!!

Résztvevők

Kummer Ferenc / Franz Kummer

Magyar - Német kettős állampolgár . 1985-ben teljesítette a Dakart egy Mercedes terepjáróval KTM motoros csapat tagjaként . Nyugalmazott NATO altábornagy, vadászpilóta. 30000km sivatagi motorozás van a lábában. Sivatagba szinte haza jár. Évente 2-3 alkalommal.

Assistance autót vezeti.

Farkas Levente

TV-s operator. Filmezi kalandjainkat. Alapvetően az assistance autóval közlekedik, de majd kipróbálunk vele extrémebb szállító eszközöket is. Reméljük túl durva jelenetek nem kerülnek szalagra.

Dr Csapó Imre

Világjáró és hobby gépész. Egy Yamaha TT-R250 nyergében gyűri maga alá az akadályokat. Eredeti szakmájára ( fogorvos )reméljük nem lesz szükség.

Marton András

Háromszor járta meg a Budapest - Bamakót. Kétszer autóval, egyszer motorral. Ezt a túrát a negyedik Bamakóra való felkészülésnek tekinti. Sivatagban egy KTM-el nyomul.

Egyéb háttér info :

2007-ben együtt nyomtuk autóval . 2011-ben Andris Lemotorozott Kairóból Fokvárosba a keleti parton egy Suzuki DRZ 400 nyergében . 2012-ben tervezi az utat visszafelé a nyugati parton .

Vári István

Régi vágya Afrikában motorozni. Ez most egy Honda 680 quad nyergében sikerülni is fog neki.

Légrádi Zoltán

Tóth Lajos

Energetikai mérnők és jogász. Csepeli erőműben dolgozik. Erdélyben fertőződött meg az endurozással. Sivatagban mechanikai társa egy Suzuki DRZ400E & LTR450R. Motoros tudásban szeretne fejlődni.

     

Tempfli László / csapat koordinátor.

Kétszer jártam meg a Budapest - Bamakót. 2009ben újra támad ! Sivatagot átszelte már motorral, quaddal, terepjáróval. Hazai Off Road versenyek rendszeres résztvevője. Technikai társa egy BMW 650GS lesz.

Egyéb háttér info :
2010-ben barátaimmal megnyertük a Budapest-Bamakót , majd összesen 25,000,- kilométerrel a hátunk mögött leérkeztünk Fokvárosba . 2010 tavaszán megírtam az Ázsia-túra útvonalát , majd összel a 2011-es Budapest-Bamakóét .

Ladnyik Zoltán

Nevada és Arizona sivatagjai után most Afrika lesz a következő állomás. Marokkóba a Bamakót töbszőr is megjárt www.homokdune.hu csapat tagjaival indul a Békéscsabai fiatalember. Ezen a megmérettetésen az off-road veresenyeken derekasan helytállt Toyota LandCruiser fedelzetén veszi fel a harcot a kilométerek es homokviharok ellen. Mottoja: "amig mozgásban vagy nem érhet baj!"

Egyéb háttér info : Zolika segített a 2011-es Budapest-Bamako pályaírásának Európai és Marokkói részében . Köszönet érte !

Király Zoltán

Neki köszönhetem az első komoly sivatagi kalandom. Ha a "fertőzötségemért" valakit "hibáztatni" kell: az ő!!! Több nagy Afrikai túra után csatlakozott csapatunkhoz, aminek külön örülök. Többszőr megjárta Tunézia és Marokkó homokdűnéit. Kedvenc Unimogjának hiányát quaddal próbálja feledni és azzal vág neki a kalandnak.

Információk

Útvonal: Cassablanca - Beni Malil – Imilchil – Meksi – Merzouga – Zagora - Foum Zguid – Tailoule - Ait Ben Haddou – Marrakech - Cassablanca

Nagyon jól sikerült a 2007 szeptemberi túránk. Marokkóban még rengeteg lehetőség van mind motoros, mind turista szemmel. Jó pár dolgot idő hiányában ki kellett hagynunk, ezért ezen a túrán egy részét megpróbáljuk bepótolni. Újra nekiindulunk egy fergeteges túrának. Ez most mind időben, mind km-ben komolyabb lesz mint az előző. Ennek ellenére az alapszabályunk mit sem változik. Még mindig a BIZTONSÁG AZ ELSŐ. Mindenkit egészségben hazavár a szerető családja és mi ennek a kívánalomnak eleget is teszünk.
A túrára várok még motorosokat és quadosokat, akiknek a gépeit az assistance autón trélerén szállítjuk Marokkóba, ahová a vasak gazdái repülőgépen érkeznek. Akinek nincs járműve annak lehetősége van az assistance autóval utazni marokkói repülős csatlakozással. Maximum 2 fő.
Ez egy non profit túra. Csak olyanokat akarunk elvinni aki tisztába van képességeivel és a csapatot előre láthatólag nem gátolja. Ezért a problémák minimalizálása végett a csapatba kerülésnek alapvetően két útvonala lehet. Az egyik a baráti beajánlás. A másik ha a túra előtt egy közös motoros, quados vagy terepjárós túrán együtt veszünk részt és jelentkező bizonyítja pozitív hozzáállását.

Össztáv: Assistance: ~9000km full beton, csak technikai mentés céljából tér le róla

Motor, quad: ~2800km kősivatag, homoksivatag, piszt, kiszáradt folyómeder, kiszáradt tó, dűnék... minden ami utunkba kerül. Szemünk előtt csak ez lebeg: NO BETON

Szállás: hálózsák, sátor, sivatag, camping, motel és ami jön.

Ízelítő a túrából:

7.nap 7.30 kor eligazítás 8kor indulás. Cél: Zagora. Benzin, kaja, víz legyen elég, de a hálózsákot se felejtsük elvinni magunkkal. Nagyon kemény és hosszú lesz a mai nap. Ez egy igazi Dakar szakasz. Rendszeresen benn van a programba, ha a mezőny erre halad. Lesz ma minden ami szem-szájnak ingere: homokdűne, kiszáradt folyó, kiszáradt tó, ahol full gázt lehet húzni, vagy szopatós „bad dűne”. De megkapjuk a kiszáradt folyóban lévő bozótlabirintust is. IGYÁL ELÉG VIZET!!! Ha a tempóval valamilyen oknál fogva probléma lenne vagy célba vesszük Lost City-t akkor valamelyik kellemes sivatagi Auberge-be alszunk. Ha elérjük Zagorát akkor a szállás egy nagyon kellemes pálmafás Campingbe lesz.
Motor napi táv: kb 250km Assistance napi táv: 350km

Mit várok én el a résztvevőktől:

• jópofa hozzáállást és rugalmasságot, csapatszellemet, no nyavalygás
• józan motorozást. Sehova se sietünk. Fő a BIZTONSÁG és az élvezetes motorozás!!!

Motor Cassablancai reptérre szállítása: 300.000,- július 31-ig. 250,000,-
Assistance autóban a túra: 150,000,- július 31-ig 120,000,-
Túra fakultatív és ingyenes.
Külön fizetendő: repjegy, (86,000,- 2008-07-07 én) szállás, kaja, pia, üzemanyag (kb:400eu)
Ha úgy érzed helyed van a csapatban, hívj: Tempfli László 20/9956799
Ha utunkat, filmünket szponzorálni akarod szintén hívj !!!

És most jöjjön a megvalósítás :     www.homokdune.hu csapatának Marokkói kalandjai

Amikor elindult kis szerelvényünk Afrika felé még senki nem gondolta volna, hogy ilyen csodálatos, kalandos utazásban lesz részünk ami az izgalmakat se nélkülözi.

Alitaliás csődközeli állapotokról szóló hírekkel kezdték borzolni a kedélyünket, mert Afrikáig a szerelvényt csak hárman vittük. Csapat maradék hét tagja a tervek szerint a Casablancai V. Mohammed repülőtérre ezzel a társasággal érkezik. Majd háromezer kilométer megerőltető trélerezés után az Afrikába induló kompon kávézás közben közölte a kapitány, hogy a tengeren dúló és a fél kikötőt lebontó vihar miatt le kell szállni a hajóról. Indulás bizonytalan ! Másnap délutánra a vihar alább hagyott és másfél nap késéssel Marokkó földjére léphettünk.
Magyarországtól 3500 kilométerre, Settat városának fele összegyűlt megnézni, hogy kis különítményünk hogyan pakolja le a három quadot és az öt motort a trélerről. A túra első anyagi áldozatát Golyónak kellett elszenvedni akinek a Honda quadjára rakott cigijét, öngyújtóval együtt pofán csapták.Első napi végcélunk a 250 kilométerre lévő Cascades Ouzoud hatvan méteres vízesése. Az út első részét a dimbes-dombos, köves szántóföldek közötti földutakon tettük meg. Kis favakon haladtunk át amelyek sokszor főutcával se rendelkeztek, nehezítve a navigálást. Előfordult, hogy az utca végét lezáró trágya vagy szemétkupacon kellett átrongyolni. A helyieket ez abszolút nem zavarta, sőt kis szint vittünk az életükbe. Felnőttek és gyerekek rohantak az utcára megnézni kis konvojunkat és lelkesen integettek. Nem mindenki örült nekünk teljesen felhőtlenül. Szamarak kimondottan nem nézték jó szemmel ténykedésünket. Afrikai tapasztalataimból merítve, tudtuk, hogy a szamarak nem a legokosabb állatok, ezért mindig lassítva, óvatosan kerültük őket, de egyszer csak megtörtént a baj. Az egyik kordély elé fogott szamár megijedt és keresztbe fordította az úton a taligát aminek a végéről egy több méteres rúd ép a DRZ-n robogó Lali elé fordult. A találkozás emlékét a motor törött bal tükre és a két tenyérnyi hatalmas lila folt örökítette meg Lali vállán. Motorosunk szívósságának hála öt perc múlva robogtunk is tovább. Délután már tisztán látszott, hogy sötétedés előtt nem érjük el célunkat ezért betonútra váltottunk, így az utolsó harminc kilométer szerpentinjének egy részét még világosba csodálhattuk meg.

Második napunk gyors reggelije után a szállodától párszáz méterre található vízeséshez robogtunk. Panoráma lélegzetelállító ! Kis patak, melynek vízében arab asszonyok mossák szennyesüket, pár bokorral arrébb hatvan méteres mélységbe zuhan. Jobb képek reményében átmentünk a kanyon túloldalára ahol turistákra vadászó majmok lejmoltak. Csokiért cserébe hagyták magukat fényképezni. Célunk eléréséhez előbb még áthajtottunk egy sikátoron ahol arab kereskedők szuveníres boltjai voltak. Kiaggatott sálak, szőnyegek, kerámiák között szlalomozva haladtunk. Visszafelé is megismételt mutatványunkat lelkes közönség fogadta. Esti célunkat, a több mint 2200 méter magasan lévő Imilchil városát technikai problémák miatt nem tudtuk elérni. Csapó doki TT-R-je kapitulált. Egy nap szerelés után tudtuk csak hadra fogni, amikor átugrott vezérlését orvosoltuk. Így az esténket Azilal városában töltöttük.

Harmadik nap újult erővel motoroztunk a csodálatos tájakon, de az Imi  TT-R megint bemondta az unalmast. Kénytelenek voltunk a Toyota LandCruiser, ( ami az assisatance autó feladatát látta el ) hátulján kialakított motorszállítóra rakni. Így Imi a Suzuki LTR quaddal folytatta a túrát amit pótmotornak hoztunk. Aszfaltról letérve utunkat egy nagyon komoly canyonba folytattuk. A hegy oldalában vágott út sokszor 100-150 méter magasan ment a patakhoz képest. Hibázásra nem volt lehetőség mert az út szélétől egy méterre már a szakadék tátongott. Tájban való gyönyörködést csak a quad egyre gyorsabb „lassú defektje” zavarta ami miatt tíz percenként meg kellett állni. Így a többiektől több órára lemaradtunk. Estére már csak húsz kilométer volt hátra a célig amikor egyre vadabb lett az út. Először több száz métert vezetett a patakmederben a nyomvonal, majd egy faluba érve térdig érő dagonyával találtuk szembe magunkat. BMW-mel még valahogy átevickéltem rajta, de a quad menthetetlenül beragadt. A túlságosan lelkes helyiek se tudták kiszedni belőle, így kénytelenek voltunk elővenni a rántó kötelet, hogy a LandCruiser kihúzza. Helyiek a sötétséget kijátszva a nagy kavarodásban lenyúlták Imi napszemüvegét ami után mosolya nem volt őszinte. Közben lefordult a gumi a quad felnijéről, így kénytelenek voltunk a nem túl barátságos falutól kétszáz méterre tábort verni. Hullafáradtan feküdtünk be a sátrakba, miközben a helyiek majd harminc fős csoportja tábortüzet gyújtott a hideg ellen. Mivel egy idő után nem foglalkoztunk velük így szétszéledtek. Éjszaka közepén fűrészelésre ébredtünk. Mire kikászálódtunk a sátrakból addig a quad villamosságának egy része külön fityeget a kormányon. Az olajtartály fedele szintén hiányzott. Kénytelenek voltunk a tüzet újra felszítani és egymást váltva őrködni. Reggelre orvosoltuk a károkat és kerülő úton a többiek után mentünk. Mint később kiderült a többiek is csak csörlő segítségével tudtak továbbmenni és a LandCruiserrel együtt esélyünk se lett volna ezen az útvonalon végigmenni. Sajnos a GPS nem mindig pontos, ezt itt megtapasztaltuk. A többiek a lyukas napjukat azzal töltötték, hogy lementek a Dades szurdokhoz, de vissza már nem értek, ezért csapatunk a következő úti célhoz jelölte meg a találkát. Nem kicsi volt az öröm amikor a többiekkel újra összefutottunk egy benzinkútnál.

Ötödik napon elérkeztünk a legjobban várt szakaszhoz. Kiértünk az Atlasz hegységből és a sivatag felé vettük az irányt. Célunk a világhíres Merzouga oázis, ami 150 méteres homokdűnékkel várta csapatunkat. Utunkat egy kis kitérővel színesítettük az Algériai határ felé a kősivatagon át. Sokan nem tudják, de a sivatagok 90% kő és csak a maradék 10% homok. Így elmondva lehet egy kicsit unalmas, de a sivatagnak megszámlálhatatlanul sok arca van. Különböző méretű sziklákkal borított felszínt hammadának hívják. Anyaga alapján létezik: bazalthammada, mészkőhammada, homokköves hammada… stb. Ezek nagy része csak a köztük lévő több száz év alatt karavánokkal kitaposott úton, a píszten járhatók. Igazi élvezetet quaddal, motorral, autóval a reg más néven a szerir okozza. Ez általában apró kavicsos, sóderra hasonlító kövekkel lefedett hatalmas, több kilométeres lapály ahol addig lehet húzni a gázt amíg a technika és az ember idegei bírják. Sokszor ezek a formációk öt kilométerenként váltják egymást egy két homokdűnével, arab nevén erggel és megszámlálhatatlan kisebb nagyobb vízmosásokkal tarkítva, amikben esetleg húsz vagy akár száz éve egy csepp eső nem folyt. Valamelyik ötven méter széles, másik csak egy méter, de hatalmasat lehet benne zakózni, ha nem figyel az ember. Kivételesen ezt az etapot időben befejeztük és a homokdűnék szomszédságában található Ksar Bicha motelba érkeztünk ahol a tulaj régi ismerősként üdvözölt. Ez nem akadályozta meg abban, hogy a szállás árát újra alku tárgyává ne tegye.

Hatodik napon a dűnéké volt a főszerep. Elhatároztuk, hogy a 20x10 kilométeres dűnesort keresztbe átszeljük. Erre a legalkalmasabb eszköznek a quad mutatkozott. Nemhiába ilyen terepre tervezték. Hihetetlen, de a harminc méter magas dűnékre is vidáman ment fel a Yamaha Grizzly két személlyel akár sima két kerék meghajtásban is. Gondot csak a meredekebb 150 méteres dűnék okoztak. Nem úgy az LTR-nek. A kis méregzsáknak csak a bátorság szabott határt. Mindegy, hogy mennyire volt meredek a dűne és milyen magas, gond nélkül felmászott rá. Azért a Grizzly és a Honda 680 is meglátta a legmagasabb dűne tetejét csak lankásabb oldaláról. Az öt órás, majd 50 kilométernyi dűnézés után örömmel vettük birtokba a motel újonnan készített medencéjét.

Ha tudtuk volna a hetedik nap történéseit, nem tudom, hogy belevágtunk volna-e. A Dakar részét képező Merzouga – Zagora szakasz állt előttünk. Csapatunk három részre szakadt. Az assistance autót Franzi vezetésével előre küldtük betonon. Motoros csapat egy nap alatt akarta teljesíteni a több mint háromszáz kilométeres távot. A quadosok és az előző napon a dűnék között hatalmasat bukó Csapó doki, a gyengélkedő TT-R-el két naposra tervezte az utat. Motorokkal már napfelkeltekor rajtra készen álltunk. Tíz kilométer és egy kis félrenavigálás után a nekikezdő esőben a BMW-mel majd 60km/h tempóban egy hatalmasat buktam ami visszafogta további merész motorozásomat. Egész délelőtt esőben motoroztunk, ami nem volt túl vidám, mivel teljesen eláztunk. A rengeteg víz az agyagos részeket korcsolyapályává tette, így még jó pár esést elkönyvelhettünk a délelőtti szakaszon. Délutánra, félúthoz érve, egy kis falu végén szembesültünk vele, hogy az út nem létezik. Ahol tavaly még egy poros kiszáradt, folyómeder volt, amibe több éve egy csepp víz nem csorgott, ott a sár az úr. A faluba visszakanyarodva a helyiek felvilágosítottak, hogy öt kilométeren keresztül nincs semmi, csak sár és víz. Két hete nem volt ember aki ezen a részen átment. Vissza nem akartunk menni, így irány a dagonya. Sok jóval nem kecsegtetett, hogy a könnyebb motorok is csak nagy nehézség árán tudnak átevickélni a sokszor húsz méteres iszapon. Félelmem nem volt alaptalan, mert az egyik helyen sikerült teljesen elsüllyedni a dagonyában. Fél órás sikertelen ásás a térdig érő posványban, és teljes kimerültség után egy helyi tizenéves srácra bíztuk a motor kiásását. Először is a teljesen pofátlan száz eurós összegről kellett tíz euróra lealkudni a motor mentést. Mi azt hittük ezután hozza a közelben lévő tevéjét, és kirántjuk a mocit, de ő szakavatott mozdulatokkal két kezével tíz perc alatt elvégezte azt a melót ami nekünk fél óra alatt se sikerült. Rutinját elnézve nem ez volt az első motor amit kiásott. Most már csak egy tíz méter széles negyven centi mély folyón kellett átevickélni. Utána lévő homokdombok már csak egy kis hab volt a tortán. Ez az öt kilométer másfél óránkba került. Nem álltunk túl jól. Nyakig sárosan és több órás késésben voltunk, amikor beértünk egy Auberge-be. Ez egy sivatagi, szerénynek is erős túlzással nevezhető hálóhely ahol a fáradt utazó egy kis hideg kólával vagy meleg kávéval feltöltődhet vagy akár meg is szállhat. Közben a nap is kisütött így a kedvünk is jobb lett. Pár kilométer után megdöbbenve konstatáltuk, hogy a sivatag közepén egy hatalmas tó van. Nem volt mit tenni, meg kellett kerülni. Ezek után a rég várt szerirmező jött. A majd ötven kilométeres sík területen való haladás maga volt a mennyország. Légrádi Zoli és Tóth Lali full gázzal előrehúztak gyors motorjaikon. Rengeteg időt nyertünk ezen a szakaszon, így volt esélyünk időben beérni a célba. Húsz kilométerrel a cél előtt találkoztunk Légrádi Zolival, aki KTM-én első defektet kapott. Lali előre ment hívni az assistance autót. Pár kilométer múlva találkoztunk a régi ismerős Zagorai autószerelővel aki „Szoltánt” kereste. Mondtuk, hogy öt kilométerrel hátrébb van a sivatagban. Nem értettük miért ő jött a Toyota helyett. Zagorában kerestük a Land Cruiser legénységét az előre megbeszélt helyen, de a campingbe nem találtuk. Megoldásra a visszaérkező Mohammed Gordito, az autószerelő adta meg a magyarázatot. A városba vezető összes út le van zárva, a hatalmas esőzések miatt. Mi négyen vagyunk az egyetlen csapat, akik azon a délután a városba érkezett. Jobb megoldás nem lévén Gordito ajánlott egy olcsó szállodát ahol alhattunk. Motorokat a műhelyébe leadtuk átvizsgálásra. Este még jött a quadosoktól egy SMS, hogy a tervezettől negyven kilométerrel hátrább megszálltak egy helyen, de szerencsésen ők is átkeltek a folyón.

Reggel befutott az assistance csapat is. A Dakar veterán Franzi vezetésével Levy és Zolika épen és egészségesen. Ijedségen kívül senkinek semmi baja nem lett. Őket telibe kapta a vihar. Fél méteres vizeken mentek át amikor annyira felduzzadt az áradat, hogy autókat mosott le az útról és házakat döntött romba tőlük pár méterre. Nagy volt a riadalom amikor egy helyen azt látták, hogy a három méteres városkapuból fél óra alatt csak tizenöt centi látszott ki. Egy biztonságos helyen az autóban sikerült az éjszakát átvészelni. Délutánra sikerült a quadosoknak is beérniük. Nekik is volt élmény bőven.

TT-R a folyóátkelésnél megint megadta magát, de este gatyába rázták és ugyan kipufogó nélkül, de lábán tette meg a hátralévő utat. Következő napot a gépek szervízelésével és az élmények feldolgozásával töltöttük.

Mivel a várost csak egy irányba lehetett elhagyni, mert még a törmelékektől nem tisztították meg az utakat, ezért a túránkat lerövidítve Ait BenHaddou felé vettük az irányt. Ez egy világhíres Kasbah, ami agyagvárat jelent. Egy dombra építették pálmaligetes folyópart mentén. Itt forgatták több Hollywoodi film egyes részleteit. Többek között a Gladiátor című film vidéki aréna jeleneteit. Az út eleje egy pár kilométer széles pálmaliget két oldalán vezetett. Az etap első részét a csapat egyik része a pálmaliget egyik oldalán lévő piszten a másik fele a másik oldalon húzódó betonon tette meg. Az út második szakasza egy majd hetven kilométeres csodálatos szerpentinen vezetett ahol kiélhettük motoros szenvedélyünket.

Tízedik nap a levezetés jegyében telt Marrakesh felé. Az etap elejét a világ tíz legszebb útjai közé beválasztott Kasbahk útján tettük meg. Ha csak ezen az úton mentünk volna azt mondom, hogy ez megállja a helyét, mert a hegyek oldalába vágott pisztek az elhagyott Kasbahkkal tényleg lélegzetelállító, de állítom hogy sokkal szebb helyek is vannak Marokkóban. Az egyik faluban sikerült egy hatalmasat esnem, aminek következtében eltörött a kuplungkarom. Egy tócsában lévő kövön csúsztam meg aminek következtében majdnem felkenődtem egy házfalra. Kuplung hiányában kénytelen voltam a hátralévő szakaszon anélkül megtenni.

Marrakeshi bazár nem véletlen világhíres. Az arab világ három leghíresebb bevásárló helye között tartják számon. Enyhe túlzással a söralátéttől kezdve a repülőig minden kapható. Ezt a másnapi ajándék keresési túránkon tapasztaltuk is. Ha repülőt nem is, de apróbb ajándékot sikerült venni. Kipróbáltuk a frissen facsart narancslét, ami sehol a világon nem olyan édes mint Marrakech Djemaa el Fna főterén. Béreltünk egy idegenvezetőt, aki a bazár legeldugottabb sarkába is elvitt. Megnéztük a kézművesek utcáját, és a kígyóbűvölőket is. Utóbbival nem kis affér volt a felvételek után. Mivel előre nem egyeztettünk árat, így ők a száz eurós árat tartották megfelelőnek, amit egy kobrával való ijesztgetéssel nyomatékosítottak. Marokkóban a turistát nagyon ritka esetben merik bántani, a kobrának meg köztudott, hogy kiszedik a méregfogát, így nem nagyon izgattuk magunkat. A rendes árfolyamot adtuk a tagnak, aki aztán eloldalgott.

Settat-ig tartó út már nem tartott semmi érdekeset. Végig esett az eső és betonon mentünk. Trélerünket feltörve találtuk ami miatt a helyi „guard”-al volt egy kis vitánk. Szerencsére egy cipőn kívül semmi nem tűnt el. Hamar felpakoltunk és Tanger felé vettük az irányt.

Négy nap és 3500 kilométer levezetése után láttuk meg kis hazánkat. Technika és az emberek enyhén amortizálódtak, de mindenkinek nagyon tetszett a túra. Már a jövő évi túrát tervezzük. Ha megfelelő számban összejövünk akkor jövő ősszel irány Líbia.

 A www.homokdune.hu csapata

• Kummer Franzi - assistance autó
• Farkas Levy - assistance autó, operatőr
• Ladnyik Zolika - assistance autó, Suzuki LTR 450 quad
• Király Zoltán - Yamaha Grizzly 660 quad
• Vári „Golyó” Piszta - Honda 680 quad
• Tóth Lali - Suzuki DRZ400, Suzuki LTR 450 quad
• Légradi Zoli - KTM LC4 640
• Marton Andy - KTM 530 hydro
• Dr Csapo Imi - Yamaha TT-R 250
• Tempfli Laci - BMW F650GS

Irta: Tempfli László
Képek: Tempfli László