Moszkva-Budapest 2011

Video korlátozott ideig innen letölthető :

http://mfcomputer.hu/cuccok/moszkva-budapest.zip

RIP

Leonyid Ivanovics Sztadnik (ukránul: Леонід Іванович Стадник; Podoljanci, 1970. augusztus 5. – 2014. augusztus 24.) ukrán férfi, végzettsége szerint állatorvosi sebész, a legmagasabb ember Guinness-rekordját tartotta 2007 óta 259 cm-es magasságával. 2007-ig nem engedte hivatalosan megmérni magát, előtte Pao Hszi-sun volt a hivatalos csúcstartó. Sztadnik szokatlan magasságát egy 12 éves korában végrehajtott agyműtét okozta. A szervezete azóta folyamatosan termelte a növekedési hormonokat. 2005 és 2006 tavasza között 2 cm-t nőtt. Az egészségi állapota fokozatosan romlott, a háza oldalába és fákba kellett kapaszkodnia mindennapi teendői intézése közben.
Gagarin szobra
Gagarin és én
Vosztok az indítóálláson

Laci a helikopter pilóta
Egy kis testedzés
MI
Repülőtemető
Tengeralattjáró
Cár ágyú a Kremlben
Tankmúzeum csak oroszoknak

Náci tank
Star Warsból jött náci tank
Tankvonat
Szellemváros



Rendhagyó módon, utolsó naptól kezdem az írást. Hogy miért? Mert egyben ez egy motoros cikk is.

Rövid betekintés a keleti motoros társadalomba.

         Alig tíz napos Moszkva-Budapest túrán mélyreható társadalmi képet nem lehetett feltérképezni, de azért pár motorozással kapcsolatos benyomást megosztanék veletek. 

        Kezdjük talán az elején. Ukrán és Orosz utak állapotát a kiválótól a rosszon át a katasztrófáig lehet jellemezni. Fő közlekedési utak általában az első kategóriába tartoznak. Itt komoly hangsúlyt kap az általában szó, mert alkalmanként a másodikba se lehet besorolni a minőségüket. Mellékutak legfőképp rosszak. Jellemezni úgy lehetne, hogy a városok közelében elfogadhatók, majd onnan távolodva a katasztrófába torkollanak. Falusi utakat már ne is említsük. Sokszor ha van rajta aszfalt az inkább komoly hátrány mint előny. Mert amíg egy sima földút maximum göröngyös és hepe-hupás addig az aszfaltozott részen megszámlálhatatlan mély gödör tátong és várja a gyanútlan európai utazót. Lehetne inkább aszfalttal összekötött Mariana árkot megszégyenítő lyukak tömkelegének tekinteni, mint gödrökkel tarkított útnak. Ezek fényében nem lehet csodálkozni, hogy ezen országok kétkerekű motorizációja a béka segge alatt tanyázik. Falúkon régi IZS, Ural, Dnyepr és egyéb számunkra ismeretlen hetvenes-nyolcvanas évekbeli csodabogár rohangál vagy épp húzza a végsőkig kicsavart belét. Számuk elenyésző, állapot listát az elfogadhatótól a roncshalmazig képviselik. Látszik rajtuk, hogy napi használatban vannak, javításuk csak a működőképességük fenntartását szolgálja. Bármilyen fajta szépészeti beavatkozásnak még a nyomát se látni rajtuk. Feladatuk, hogy a gazdáját, csak A-ból B-be jutassa mindenfajta sztárallűr nélkül. Városokban, főleg a nagyobbakban viszont teljesen más az összkép fogadja az utazót. Napközben, renitensektől eltekintve  motorosnak a nyomát se látni, de esténként megindul a kétkerekű társadalmi élet. Városok főterein és egyéb közkedvelt csomópontjain több száz fős csapatokba verődve buliznak a motorosok. Legújabb robogótól kezdve a speed motoron át a legvadabb chopperig minden szegmens képviselteti magát. Legtöbbször klikkesedve, de találtunk vegyes csoportokat is. Ráncfelvarrás és számtalan egyéb szépészeti beavatkozások nyomát viselik magukon a masinák. Hol a lámpa nem gyári, máskor egy plusz idom, esetleg a festés vagy egyéb kiegészítő dobja fel a gépet. Természetesen abban a városban ahol egy nap, egy órán belül az ember a ötödik Bentley után már nem fordul meg, nem maradhatnak ki az épített gépek sem. Ránézésre egy fő cél lebeg a tulajok szeme előtt, a tömegből való kitűnés.

Lánctalpas motor / Kettenkrad

Van egy extrém kategória amivel még találkoztunk, de az egy rég letűnt világot képviseli a tankmúzeum félreeső részében. Amikor még a háborút nem a gazdaságban, hanem a csatamezőn vívták és a siker érdekében mindent bevetve próbáltak az ellenségek egymás felé kerekedni. Abban a világban jött létre a tank lánctalpa és a motor elejének keresztezéséből született valami. 

Hengeres valami

Németek képesek voltak egy külön kategóriát teremteni. Két kerekű és mégse motor

Star Wars csatajármű

És ez még fokozható. Három kerekű és mégse trike.

38 Tonnás monstrumot egy Maybach HL120 TRM tankmotor hajtja és akár 15km/h al tud száguldani.

Béla bácsi Uralja

Kárpátaljai magyarok vendégszeretetét a következő történet jól illusztrálja.

Utunk utolsó napjának délelőttjén Decen nevű falún robogunk át mikor meglátom az Orosz gyártmányú BMW klónt, az Uralt. Rögtön nekiállok fényképezni a mellette álló tulajdonos beleegyezésével. Hamar beszédbe elegyedek Béla bácsival, majd 4 másodperccel később már a felől tudakozódom, hogy kipróbálhatom-e a járgányt. Sajnos nemleges választ kapok az előző nap kifogyasztott üzemanyag miatt. Ennél nagyobb problémát is megoldottam már az életben, ezért elindulunk Munkács városába a motort éltető nedűért. Fél órával és egy gyorshajtásból adódó büntetéssel később, már töltjük is a tankba a naftát. Nekünk nem sikerül, de Béla bácsi értő keze alatt egy rúgásra beindul a fenevad. Elsőnek jelentkező új sofőrjét és jobbján fülig érő szájú bátor utasát az Ural mind a 36 lóerejével repíti a végtelenbe. Béla bácsi egy év körüli unokája sírva veszi tudomásul, hogy a szeretett motorját nem látja többé. Kétségbeesett gyereket csak egy zacskó cukorkával tudjuk megnyugtatni. Pár perccel később rajtam és utasomon van a sor. Diadalittasan csapok a lovak közé. 30 év alatt a ménes már egy kicsit szétfutott. A megmaradt 20 lóerővel csínján kell bánni. Erre a bal hengerből jövő csattogó csapszeghang is figyelmeztet. Egy, kettő, három. Tovább nem forszírozom, amúgy is tök mindegy hányadikban van a gép, ugyanúgy gyorsul. Jó lenne, hogyha nem taknyolnék el az ormótlan oldalkocsival a falú tehéntrágyával teleszórt útján. Utasom a kényelmes oldalkocsiból integet. Kiérünk a falú szélére, ideje lenne megfordulni. Fénysebességről lomhán lassít a gép ezért egyet visszagangolok. Fordúló egy kicsit széles lett, de a legelő több száz méter szélességébe ez is belefér. Visszaérve kiinduló pontunkhoz már csak az utca szélességét használhatjuk a fordulóhoz, de ezt is sikerrel abszolváljuk. Épségben adjuk vissza gazdájának a múlt egy darabját. Hálásak vagyunk az öregnek ezért a nem mindennapi élményért.

Még párat azért aludni kell míg megírom a többi dumát!