Útirány : Tirana

1. Vállalhatóbb verzió a MotorRevü újságban

http://homokdune.hu/media/spaw/files/mr11_080-083_Tura.pdf

2.Eredeti

2010. augusztus 10-20

Albániába,de mivel is?

Állok a kipakolt műhelyem ajtajában. Két hét múlva Albániába készülünk . Hagyján, hogy elvitték az „Afrikás” trélerem, autóm, szerszámaimat, Yamaha TTR600am de még az Albániára készülő Suzuki DRZ-E-met is. Műhelyem kirablói legnagyobb precizitással szedték össze az összes pótalkatrészt, gumikat, supermoto kerekeket ……..szóval mindent. Remélem nagy szükségük volt az utolsó elvitt szerszámra is és sok pénzt kapnak értük a fekete piacon. Szeretném ha édes anyukájuknak a munkájuk közben összeszedet nemi betegségének a gyógyítására fordítják a fáradságos munkával lopott javakat.

Keseregni felesleges, inkább a megoldásra koncentrálok. Ilyenkor mutatkozik meg a jó haver. Ezúton köszönöm a felajánlott motorokat Mező Janinak, Dr Varga Petyának és Marton Andrisnak. Alapos megfontolás után Andris Afrikát körbejárt Suzuki DRZ-S mellé teszem le a voksom. Motorjában alig 40,000 kilométer van ennek nagyon kis hányadát tette meg magyar földön. Suzi épphogy 2 hete érkezet vissza egy Krim-félszigeti túráról és máris Albániába kiszül .

Csapat

Eredetileg többen indultunk volna, de a szokásos lemorzsolódások miatt motorral ketten, az assistance autóban hárman maradtunk. Molnár „Medve” Attila egy Yamaha WildStar 1600 nyergében, jómagam a fent említett DRZ-S el. Két motor közti kontraszt már csak akkor lenne nagyobb ha egy 50-es robogóval és egy Boss Hoss-al vágunk neki a távnak. Assistance legénységét Szabó István, Király Zoli és Kuharcsik  Józsi barátaim erősítik.

Indulás / Kisapostag-Szabadka 250km /

Kisapostagon Zoliéknál lett kijelölve a start helye és az időpontja 12 órakor. Most  11 óra van és javában keresünk egy szerelőt Budapest környékén, mert az assistance autó hátsó difije elkezdte okádni a kardánbehajtásnál az olajat. Kevés az esélye, hogy délre a 80 kilométerre levő starthelyre érjünk. Ez nem olyan nagy probléma, mert a mai napra 3 látnivaló és 220 kilométer van betervezve.

Viszonylag hamar letudjuk a minden utazásnál  „kötelező gikszert” és már megyünk is Akasztóra. Aki nem élt a 90-es években az nem biztos, hogy tudja, hogy 3311 lakossal rendelkező Akasztó nem csak egy Római katolikus templommal, Halászcsárda és horgászparkkal büszkélkedhet. Falú egyik félreeső utcájában tornyosul a méltán hírhedt, régen szebb napokat is látott, ma rettentessen lepukkant állapotban lévő 21000 férőhelyes Stadler Stadion. Azon kívül, hogy a stadionra költött minden egyes forint jogtalan áfa visszaigénylésből származik és ez a megalomán agyszülemény okozta Stadler József alföldi juhász bukását. Többek között még arról is híres, hogy itt volt látható, míg el nem lopták  Leonardo da Vinci : Utolsó vacsora című képe. Hogy a kép nem eredeti arról az APEH világosította fel a vállalkozót egy majd kétmilliárdos fiktív számla benyújtása után. Bajon persze már a vállalkozó saját verziója sem segített: ”„Utolsó táncmulatság" című festményt egy Leonardo keresztnevű ukrán festőtől vette , ami címét rosszul fordítottak le oroszból, ezért terjedt el róla, hogy megvette Leonardo da Vinci „Utolsó vacsora" című világhírű művét.” Van más probléma is a védekezésben. Kísértetiesen hasonlít a két mestermű. Mint az eredetin, mint Stadlerén táncnak még nyoma sincs. Viszont van egy súlyos különbség így bárhonnan nézzük eléggé sántít a dolog. Leonardoé egy mozdíthatatlan freskó, juhászunké egy olajfestmény.

Akasztó után is a  „Magyar Bermuda háromszögben” folytatjuk a túrát, ahol a 90es években adó milliárdok tűntek el. Következő célpont Keceli Pintér művek nem kevésbé megalomán hadiparkja. Itt a magyar hadsereg leselejtezett harcieszkőzeinek tárháza rozsdásodik az alföldi esőben. Bejáratnál egy interkontinentális rakéta várja a gyanútlan látogatót. Arrébb ahogy régen Magyarországot hívták  „ legvidámabb barakk  „ elsőszámú vezetőjének, Kádár Jánosnak a kormánygépe, egy AN-24V. Nagyon kedves tárlat vezető a beszélgetés alatt elárulta, hogy Kádár ezen a gépen talán egyszer ült, mert rettentően utálta a repülést. Ebben persze nagy szerepe volt, hogy vonattal egy kicsit lassabb az út Moszkváig ha a nagyfőnök berendelte egy jó kis fejmosásra .  Ezeken kívül több száz harci jármű, tankok, repülők, helikopterek és egyéb nyalánkság várja a lelkes érdeklődőket. Az 1500 forintos belépő nagyon megéri annak aki fogékony a hadi technikára vagy kíváncsi a múlt egy darabjára. Egy fél napot simán el lehet nézelődni.

Késő délután van mire a nap harmadik látnivalójához a Szegedi Tisza parthoz érünk. Annak is a Boszorkánysziget nevű részéhez. Itt forgalomból kivont uszályok hosszú sora várja, míg léket kap és elsüllyed. Elég szürrealisztikus látvány a rengeteg enyészetre ítélt úszómű látványa. Érdekes, hogy ezek nem számítanak veszélyes hulladéknak egy jogi kiskapu miatt. „ahol nem tilos vesztegelni, ott szabad” Így a tulajdonosra van bízva, hogy ez napokig, hónapokig vagy akár évszázadokig tart.

Sötétedés előtt érünk a szerb határhoz. Hosszú a sor, de a motorokkal pillanatok alatt átmegyünk az ellenőrzésen. Sokra nem megyünk vele, mert az assistance csak jó másfél órával később ér át.

2.nap Szabadka – Belgrád

Reggel megnézzük a méltán híres Szabakai piacot. Elég kevés ember lézeng, így nem kell közelharcot vívni a hamisított farmerért és a reggeliért a hamburgeresnél. Szálláson összeszedjük Istvánt aki kihagyta ezt a programot és elindulunk Újvidék felé. Számomra az Újvidéki városnézés szerszámbeszerzésbe redukálódik miután az egyik frissen vásárolt motorzár nem nyílik. Határtól egy kicsit messzebb a magyar nyelvel már nehezebben boldogulok. Mivel szerb még nem megy így activitivel magyarázom a fűrész és az erővágó vásárlásának szándékát. Egyre jobban belejövök és egyik boltból a másikba küldenek. Ötödik egységben Szulák Andi 70 éves szerb megfelelőjével találkozok, mert két újollózás és kézfűrészeléssel később már a kezemben is vannak az áhított szerszámok. Motorhoz visszaérve nekiállok a kemény melónak, majd  13 másodperccel később már dobom is be a gagyi 10000 forintos lakatot a kocsiba. Az hagyján, hogy 5 zárás – nyitást bírt ki a technika, de hogy ennyi idő alatt el tudtam vágni az elképesztett.

Belgrádban egy mélygarázsba rakjuk a technikákat és egy szó szerint  fapados busszal vágunk neki a belvárosnak. Erős kontraszt a buszon lévő kemény ülőlap és  az elektronikus kijelzős jegykezelő között. Múlt és a jelen jól megfér egymás mellett. A régi várból  ( Kalemegdan ) csodálatos kilátás nyílik a Duna azon szakaszára ahol a Száva ömlik bele. Ennek a helynek sok magyar történelmi múltja van. Többek között Hunyadi János 1456 július 22-én itt tartoztatta fel a tízszeres túlerőben lévő törököket. Ez a csata 70 évre megakasztotta a török hódítást, de aztán csak bedarálták Magyarországot 150 évre. Keresztény világ annyira örült ennek a sikernek , hogy még ma is harangoznak minden délben. Városnézés után folytatjuk az utunkat a100 kilométerre lévő esti szállásig. Jobb napokat is látott, benzinkút melletti  poszt szocialista tömegszálláson egy igazi gyöngyszemet találunk. Ebédlő egyik sarkában egy komplett nagyasztal képekkel és díjakkal hirdeti, hogy ebben a kócerájban egy mesterszakáccsal van dolgunk. Aki olyan maradandót alkotott az életében ami még a Guinnesse évkönyvben is szerepel. Ennek megfelelően a vacsora valami leírhatatlanul jó, ráadásul fillérekért.

3nap   - Tara Grad

Reggeli rajt után előbb csak kisebb – nagyobb dombokat kell leküzdeni, majd hegyekbe vált a táj. GPS a szerb határ átlépése óta kisebb-nagyobb hibákkal dolgozik. Montenegró felé fordulva hirtelen 400kilométerrel megugrik a távolság, ezért megállunk rendbe szedni a technikát egy hegyi kilátónál. Megállót összekötjük egy kis „páncélos” ebéddel és egy elektronikai érintkezés kijavításával a WildStaron. Zoli addig trombitaszóval szórakoztat bennünket. Több mint 1500 méteren vagyunk így a kilátás csodálatos a környező völgyre.  Montenegroi határ is hegyek közti fennsíkon helyezkedik el, hogy aztán a túloldalon majd 1000 métert menjünk lefelé a szerpentinen. Itt már kanyar, kanyar hátán következik míg elérjük a Tara folyón átívelő két hegy közötti Đurđevića Tara hidat. Az 1940-ben elkészült 365 méter hosszú híd 5 ívéből a legnagyobbik 172méterrel a tara folyó felett ível. Elkészültekkor ez volt Európa legnagyobb beton hídja. Megállunk nézelődni és fényképezni. Kis ajándékboltból kijön egy nagyon kedves eladó és magyarul mondja, hogy az assistance autó rengeteg matricája mellett jól nézne ki pár Montenegroi is. Ajánlatnak nem tudunk ellenállni.

Este célunk a Tara Grad egy csodálatos kemping a folyó partján. Még 100 kilométer van addig hátra. Mellékútra kanyarodunk ami épp hogy egy autó szélességű. Az aszfalt viszonylag jó minőségű, de úgy kanyarog , hogy harmincnál többel nem nagyon tudunk menni. Nem is nagy baj , mert a táj szenzációs. Durmitor nemzeti parkban haladunk, hegyek között kanyargunk kis pár házas tanyákkal és piciny falukkal. Egyik szép kilátású pihenőnél megállunk, ahol kedélyes 50 körüli tulajok instant kávét szolgálnak fel kalyibájukban. Hamar kiderül, hogy a férfi Montenegrói a feleség viszont szerb, vagy fordítva. Lényeg, hogy a férfi viccesen becsmérlő megjegyzést tesz a másik népre, mire az asszony válaszul egy jó kis tockossal kedveskedik neki. Civódásukon jókat mosolygunk.

4.nap Tara Grad – Podgorica

10 óráig lustálkodhattam volna, de a korai fekvés és a reggeli nap már jóval korábban kidob a sátorból. Délben indul a vadvízi evezés a Tara folyón.  Addig is, hogy teljen az idő, Zoli barátom előveszi Afrikát is megjárt postakürtjét és éktelen trombitálásba kezd a tábor közepén. Produktuma művészi színvonala a nullát verdesi, amit a tábor több lakója is jelez neki kiordítva a sátrából. Lelkes közönség hiányában a mi Zolink abbahagyja kétes értékű mutatványát.

Már majd egy órája ülünk a recepción neoprénbe csomagolva, sisakkal a fejünkön mikor megjön egy viharvert, slick gumikkal rendelkező Pinzgauer matuzsálem terepjáró. Tankolás után nagy sebességgel viharzunk ki a táborból. Sofőr csak a padlógázt ismeri. Hegyre felfutó kanyarokat többször csak az utolsó pillanatban tudta bevenni az elmebeteg sofőrünk a kenyérszervós kormányt tekergetve. Csak úgy pattogunk a kocsi hátuljában az orosz és angol turisták társaságában.  Halál közeli élménynek és az észtelen száguldásnak csak az vet véget, hogy megérkezünk a túra kiindulási pontjára. Öt tutaj várja a bátor próbálkozókat. Gyors helyleosztó után már a vízen is találjuk magunkat. Víz viszonylag nyugodt, de gyönyörű tájon haladunk keresztül . Kezdőknek tökéletes, viszont aki igazán nagy adrenalin löketet akar, az ne nyáron jöjjön, hanem tavasszal vagy ősszel amikor 5 méterrel nagyobb a vízszint.

5.nap Podgorica – Tirana – Durrës 160 km

Azt már nem is mondom, hogy csodálatos útvonal volt előző nap Tara Gradtól Podgoricáig, mert Montenegro szenzációs. Ha van is Podgoricának látnivalói az nekünk kimaradt. Este későn érkeztünk a városba és az idő elment a szálláskereséssel. Reggel meg már mágnesként vonzott bennünket Albánia.

Határ egy hatalmas csalódás. Minden flottul működik, mint a Montengrói, mint az Albán oldalon. El se hisszük, hogy tíz perc és már egy más országban járunk. Albán határőrök úgy rúgnak ki, hogy már menjünk. Végeztünk!  Felháborító! Hol marad a gyanútlan motoros vegzálása? Hééé !!! Nem ezért jöttünk Albániába! Elmaradottságot, káoszt, szívást akarunk! Azért még reménykedünk amikor az új aszfaltot néha megszakítja egy kis terepezés a főváros felé. De a móka csak 1-200 métert tart. Tirana azon kívül, hogy itt-ott bóklászik egy – két tehén és kicsit több a koldus nem nyújt extrémebb élményt mind bármely más európai nagyváros. Kénytelenek vagyunk „igazi” turistába válltani és gyalog bejárjuk a város nevezetességeit, majd megállunk egy fagyisnál.  Nyalás közben nézegetjük a város forgalmát mikor a Zoli a pult előtt álló szakadt, egészséges  alakra mutat . - Te ez a pali előbb az útkereszteződésnél tolókocsiban kéregetett ! - Erre mindannyian az ominózus helyre nézünk ahol már másik melós nyomja a rokkant kocsiban. Hát igen, munkamegosztás van. Úgy látszik ezt a „szakmát” itt gebinbe nyomják.

Délután van már így magunk mögött hagyjuk a fővárost és a 40km-re lévő tengerparti üdülőhely felé vesszük az irányt. Durrës tengerpartján fürdeni nem lehet, mert a víz valami félelmetesen mocskos. Kárpótol bennünket az esti vidámpark és a tömött éttermek sora a parton. Megint egy hatalmas jó kajálunk.

6-7.nap Durrës – Tivat 220km

Szép út, gyors határ, egy nap napozás a Montenegrói tengerparton.

8.nap Tivat - Ostroska Greda – Dubrovnik 280km

Kotori öböl fentről valami szenzációs. Európa legdélebbi fjordját körbeölelő egy kilométer magas hegyre számtalan kanyarral megspékelt szerpentin visz fel. Ez a motorosok Mekkája.

Ostroska Greda-i Ostrog kolostor  „ A pravoszláv egyház legjelentősebb központja” 900 méter magasan van a hegy oldalában. Természetesen szerpentin visz fel és pazar a kilátás. Legenda szerint aki ide ellátogat az gyógyulásban reménykedhet. Gyógyulni vágyóból van dögivel. Hosszú sorbaállást egy magyar családhoz való csapódással enyhítjük akik majd másfél órával előrébb járnak  térben és időben. Mellettünk 50 méteres szakadékot elválasztó kőfal minden repedésében különböző nemzetek aprópénzei vannak dugdosva. Helyiekhez igazodva én is keresek egy kis aprót a zsebeimbe. Találok is egy Mauritán 50 Ouguya-t. Ez még Mauritániában is ritka kincs, itt a kőfalba meg különösen egyedi. Kolostor aprócska helyiségeibe bejutva különböző rituálékat láthatunk a helyiektől. Ki a képeket csókolja, ki a padlót. Egy dolog mindenkibe egyforma, a pénzt nem sajnálja a szentektől és a kegytárgy mellé rakják egy kis kosárba.

Dubrovnik csodálatos! Ennyi, nincs tovább. Horvátországról több jó nem mondható el. Vadkapitalizmus szabad rablása itt csúcsosodik ki. 1,5 literes ásványvíz 3 euróért ( 820ft )a vár bejáratánál, 40 kunás (1680ft/h) autóparkoló és 16 kunás (670ft) gombóc  fagyi. Hé haver, nem durva ez egy kicsit! Itt megjegyzem, Monte Carlóban a kikötőnél  az uszoda mellett 1,50 euró a parkolás. Azt hiszem a két hely azért nem egy kategória. Várostól távolodva se javul sokat a helyzet. Kívülről jól kinéző házakban öreg nénikénél konyhában a szakadt lepedős gyerek méretű  sezlonyon 20 euró/ fő a szállás. Döbbenet!!!

9.nap Dubrovnik mellett valahol – Mostar – Sarajevo   252km

Horvátoknak szerencséjük  , hogy ennyi balga  turistájuk van. Sok országban jártam, de az egyik leg ellenszenvesebb.  Kíváncsi vagyok, meddig csinálhatják még ezt büntetlenül. Most is 5tel kevesebb lett nekik, mert mi is menekülünk az országból.

 Megnyugvás Bosznia földjére lépni. Mostar belvárosa nem véletlen a világörökség része. Öreg híd rettentő meredek és csúszós.  Szerintem minden napra jut egy-két ficam és min. heti egy lábtörés. Helyiek kétszer meggondolják, hogy itt menjenek át a két, kersztény-mohamedán világot kettéválasztó Neretva folyón. Van aki a híd felénél megáll és egyszerűen leugrik a 20 méteres mélybe. Ezek persze nem öngyilkos jelöltek, hanem bemutatót tartó fiatalok akik először még beszedik a mutatványért járó aprót a nézelődőktől.

Sarajevoba érve a Maci GPS-e katapultál és a hegyre visz fel a belvárost mutatva. Miután az emelkedő dőlésszöge meghaladja a 40 fokot újratervezésre ösztökéljük a technikát. Szállás a belváros szívében 50euró/ 2 fő jónak mondható. Szockó blokkház  tetőterében kialakított  zegzugos lakásban alig 2 méter belmagasságú helyiségek egy Amerikai írónő, a tulajdonos  Emily Dickinson keze nyomát viselik. Mondjuk az részletkérdés, hogy az internet szerint 1879ben meghalt. Valószínű névazonossággal van dolgunk. Koncepcióról mindent elmond, hogy a fürdőkád a szobában az ablak mellett helyezkedik el. Mivel a belmagasság itt 1,5 méter,  felállni nem lehet. Unalmas fürdőzés közben jó kilátás nyílik a kádban ülve az alattunk lévő forgatagra és a várost kettészelőMiljacka folyóra.  Az ágy melletti hatalmas tükörfal mögött sötétszobát vélünk felfedezni.  Hangulatos belvárosban ejtjük meg a vacsorát. Mikor sört kérünk furcsán néznek ránk. Rossz helyre jöttünk , piát egy másik helyen mérnek . 

10.nap Sarajevo – Budapest 550km

Kinek több, kinek kevesebb kilométer jut hazáig. A túra 11 naposra lett tervezve, de mindenkinek mehetnékje van. Szekszárd magasságában szétválik a csapat, hogy mindenki a saját ágyában töltse az éjszakát.

Konklúzió

Nagyon  szuper  túrát sikerült összehozni, ami a jó csapat nélkül nehéz lett volna. Ha legközelebb Albániába megyünk, akkor terepmotorokkal meglátogatjuk a hegyi falvakat, mert a városok már európai színvonalúak. Horvátország hozta az elvártat. Megerősítést nyert , hogy oda soha többet nem megyünk! Szerbia kellemes csalódás, hozta a retro érzést. Jó fej emberek, jó kaja és szállás. Középszar utak.  Montenegró nagyon ütős! Mindenről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Bosznia egy kicsit lightosabb, de jó. Ki kell még emelnem, hogy a Wildstar nagyon jó volt. Ha nem ezt mondanám, a Maci kinyírna!

Szöveg : Tempfli László TLac

Fénykép : Molnár „Medve” Attila , Szabó István , Király Zoltán , Kuharcsik József , Tempfli „TLac" László